Navigáció


RSS: összes ·




Vers: (a titkos tisztásról) 3.

, 371 olvasás, sonofab , 0 hozzászólás

Gondolat

leszállt a szmog a moszkra
finoman jelezve ez nem az a birodalom
melybe lelkem visszavágy
idáig jutottam
nem tudok bőgni csak koksszal
a könyvtárba a könyvet nem viszem vissza
arcom koszos
de a szívem tiszta
vizéből éjszakánként angyalok isznak
kitaszított gyermekei a lágyan lüktető anyaméhnek
sosem gyógyuló hiánya késztet
hajt a szókészleten túlra
a szeszbe
nem ezt kerested nem ezt kerested
vissza a tisztásra a szüzekkel járom
Krisna körtáncát ránk száll az áldás
a holdfényben megcsillan a könnycsepp
érted áldozom vérem
barázdált arcodban tükröződik a végzet
mert
mindig csak egy verset ír az ember
egy nőt szeret és egy Istent szolgál

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: sonofab
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 0
Kereső robot: 33
Összes: 223

Page generated in 0.1364 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz