Még hűtlen csillagok
kacér libbenésein át
ereszkedik az éj…
sötétem álmos pillái alól
a képzelet alig hallja,
ahogy az álom
megmoccanó kék távolából
olykor hozzá beszél…
még nem vár dobbanás,
nyugodt estekre terít
takarót a megszokott dallam,
de egy furcsa,
messzire néző lélegzet
mintha odasúgná,
"már készülődik valami más"…