Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Karcos levezetés

, 368 olvasás, Zavart_Elme , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Illékony betűim ismét ürességet sejtettek,
Megint a semmi az amibe erőt fektetek.
Megint az írás az, miről írni fogok,
Fogva tart, leláncol…
megint csak egy helyben topogok.

S ha ez nem lenne elég, a világ is fortyan hetykén,
Költőpalántáknak nincs helye a legendák magasló hegyén.
Nem én, én nem fogom komor ködbe fojtani emiatt elmém,
Csak még szorítom picit állkapcsom,
mintha minden ott lenne a helyén.

Gond a világgal?… lehet, sőt biztos,
De eredetébe vissza húz, így nem az én kezem lesz piszkos,
Gond a fejemben?… kétségtelen,
De boldoggá tesz, csak azért is, hogy abszurd legyen.

Negyedik versszak, akár egy álom véget ér,
Álmodtam az éjjel, de az álmomban a vér nem él,
Csak remél, akár az álom tulajdonosa maga,
Nem ébred fel, mert ha megteszi, rájön mily ostoba.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Zavart_Elme
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 342
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.5304 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz