látomásos mozgásvers
Színtelen szén árnyalakok szüntelen
táncolnak, szökkennek, vonaglanak maguk körül a tűzfalon,
magukon belül a lélek-porondon.
Újra meglelt szárny-kacatok hasznosulnak, s szöknek így meg ők
szállva múlt-völgy és jövőhegy elől, a most-alföldre,
ahol a fűvel hemperegve a pillanatjelenben
kiáltoznak vagy csak bólintanak hallgatag, bölcsen mint a csecsemők.
Ezen a síkságon, réten, kietlen gazdag vidéken
köröket futnak, hogy megszáradjanak, mert csutakosak
miután lemosták magukat, sáros, saras, iszapos-lápos truttymákot
hagyva maguk után,
ami azért volt, mert előtte meztelen fenekekkel csüccsentek
bele a hamuba, ami kételyeikből megmaradt
miután a sült pogácsát is már mind megették, habár
azt különb alkalomra készítette valaki,
és haragudott is később emiatt.
És eközben, ők szaladtak tovább körökben,
tátongó világörökben
Azon a síkságon, réten, lelki menedéken
Megjegyzés: látomásos mozgásvers