Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Világvége?

, 546 olvasás, quentin , 8 hozzászólás

Ezerszín

Az egész – hihetetlen, mégis igaz - történet akkor kezdődött, amikor Józsi bácsit megharapta a kutyája. Hihetetlen, mégis igaz történetek szoktak ilyen szokványos módon keletkezni – mondhatnánk, hiszen azért nem igazán nagy cucc, hogy egy Alsó-Mályvapüspöki tanyaféleségen éldegélő idősödő alkoholistát megharap derék öreg kutyája. Mégis, elgondolkodtató, hogy mi történhetett előzményképpen, mert Józsi bácsi – a környékbélieknek csak "szottyos" Jóska azon az abszolút átlagos napon pont úgy járt el, mint annak előtte mindig. Ez egészen konkrétan azt is jelenti, hogy épp ugyanannyira volt lerészegedve, mint a vasárnapok kivételével minden nap.
A vasárnap – az biz’ szent nap volt az öreg "szottyos"nál, hiszen ilyenkor fürdött és beretválkozott – teszem hozzá: rendes beretvával, nem holmi "zsilettavatar3D" kütyüvel, amit méregdrágán vesztegetnek a boltban – majd némi kölni arcon és nyakon történő szétlocsolása után az egyetlen ünneplő ruhájában feszítve a templom felé vette az irányt. Az istentiszteletre ment, majd egy szintén idősödő alkoholista rokonánál ebédelt, aki rendelkezett feleséggel, s így a mise után már vagy 15 éve kötelességének érezte vendégül látni, még nálánál is szerencsétlenebb sorsú rokonát. Jóska ebéd után, körmét piszkálgatva, száját rágva és ásítozva, mégis türelmetlenül várta a fél 4-et, amikor a kocsma – vasárnapi nyitva tartás szerint - kinyit. Belátható, hogy a sztenderd szokások szerint élő idült piások fél 4-től fél 9-ig nem tudják bepótolni azt az időbeni lemaradást, ami a teljes napos ivászathoz képest ily módon okvetlenül keletkezik.

De térjünk vissza a kezdetekhez, hiszen, mint azt az élesebb eszűek a történet lényegére tapintva a sorok közül bölcsen kiókumulálhatták: Jóskát a kutya nem egy áldott vasárnapon harapta meg.
A nap, ami az új dolgok kezdete lett szerda volt. Közönséges szerda, kicsit hó végi, kicsit borongós és nem kicsit szürke. Blöki, szottyos Jóska kikövetkeztethetetlen ősökkel megáldott 8 éves kutyája is szürke volt. Gyárilag volt szürke és állandóan, azaz már megszületésekor is ezzel a színnel áldotta vagy verte meg a teremtő. A forgatókönyv is szokványosan alakult: a gazda a kocsmában búsongta át a napot, savanyú bora és vélhetően egyáltalán nem kóser kupica pálinkái társaságában, az eb pedig láncra kötve egész nap gyomra korgását hallgatta. Később olyan hírek kaptak szárnyra, hogy Jóska a kisebb ködben, ami estefelé belengte a tájat nem vette észre ködszürke kutyáját és rálépett, erre a blöki, úgy is mint Blöki ijedtében és fájdalmában belemart Jóska lábszárába. Mások azt a verziót preferálták, amiben Blöki kutya az éhségtől megvadult és ebbéli kétségbeejtő, valamint gyomorsav- irányította helyzetében az első ehető falatra vetette magát azon a szerda estén. A falat, mellékesen épp gazdája püspökfalatja, úgy is mondhatnánk: tompora volt. Egyáltalán nem tehetek róla, hogy a népnyelv sokkal kevésbé finoman és még kevésbé választékosan ezt a változatot eképp summázta: "Jóskát seggbeharapta a Blöki".
A hír - ahogy az lenni szokott – gyorsabban terjedt, mint a hang. Így aztán Józsi bácsi egyébiránt szomorú esete, mire a popsira tett első borogatás megmelegedett, már az egész tanyavilágban vidor beszélgetések tucatjainak volt központi témája.

Csak igen kevesen tudták, és eleinte ezen kevesek sem merték ezt másokkal megosztani, hogy az eb az este 8 óra 31perckor bekövetkezett harapás okát, a kiváltó tényezők rövid elemzésével egyetemben meglehetős pontossággal 3 percen át ismertette a "seggbeharapott" gazda felé!
Ezt a tényt ugyanaznap este 9 óra magasságában először maga a sértett ismertette szomszédjával, bandzsa Dezsővel, majd kicsivel később a helyszínre invitált kocsmárossal is. A világ nagy csatái gyakorta egészen apró részleteken dőlnek el valamely irányban és ez bizony ebben az esetben is így volt. Ha bandzsa Dezső, vagy "vizezős" Sanya, a kocsmáros hitelt ad Jóska közvetlen elbeszélésének, akkor most máshogy állnánk. De a dolgok máshogy történtek – megjegyzem egy kocsmárostól nem is nagyon várható el, hogy csak úgy- mondhatnánk ukkmukfukk - hitelt adjon. Vagyis: a sors akarta így! A sors. Az átkos, a végzetes, az istennők által irányított sors, ami úgy rendezte, hogy egy ilyen – amúgy közönséges - altájéki harapás ne kerüljön minden világportál híroldalára és ne kezdődjön meg a felkészülés a harcra. A sors úgy döntött, hogy bandzsa Dezső és vizezős Sanya meghallgatta a megmarcangolt Józsi által előadott történetet, megállapították, hogy az öreg "mocskos-mód beb*szhatott" az elfogyasztott piától, majd egyszerűen belemártották a borogatást a kimondottan erre a célra magukkal hozott 65 %-os vegyes-gyümölcs házi pálinkába, aztán ráhelyezték azt szottyos Jóska valagára. A Jóska által ennek következtében felemlegetett sűrű, szaftos és felettébb ordenáré kifejezések bőséges forrásul szolgáltak volna bármely obszcénszótár érdeklődő szerkesztői számára, azonban érthető okokból ezeknek pontos és szó szerinti ismertetésétől helyesebb eltekinteni. A világ, s benne Jóska bá’ így reggel ismét ugyanúgy kezdte meg dolgát, mint addig /mondjuk azért az öreg igencsak sántikált és sziszegett/. A tanyavilágnak aznapra volt beszédtémája, Jóska pedig a teljesen átlagos Blöki alapos szemrevételezése után önmaga is úgy ítélte meg, hogy az este 8 óra 31 és 8 óra 34 között történt események kizárólag az ő delíriumos fejében létezhettek.

Pedig dehogy!

Megjegyzés: /-folytatása következik-/

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: quentin
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 300
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 325
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.4353 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz