Sokszor álmodtam Veled,
kipárnázott aknákon
szunnyadva. Mégis olyan
nyugodt és szép volt álmom,
mint fán a madárfészek.
S mikor még csak a tojás
melegszik, 'mi benne van,
maga a dal, szabadság,
a bimbózatlan remény,
-vékony héj csak a rabság-
olyan tiszta és szerény.
Álmaim közt rémlett egy
baljósló kép. Nem hittem,
mert megosztottam Veled.
Mondtad: "Ne félj…" - nevettél.
Kacajod belombozta
a téltől kopár fákat,
virággal borított be
néhány aprócska ágat,
két picike vállamra
könnyedén adott szárnyat,
és megmosolyogtatta
biggyedő, piciny számat.
Sokszor álmodtam Veled.
Nincs rejtély a szavakban.
Boldoggá nyíló szemed
megfürdettem magamban.