Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fürdető

, 593 olvasás, Bari , 32 hozzászólás

Elmélkedés

Sokszor álmodtam Veled,
kipárnázott aknákon
szunnyadva. Mégis olyan
nyugodt és szép volt álmom,
mint fán a madárfészek.
S mikor még csak a tojás
melegszik, 'mi benne van,
maga a dal, szabadság,
a bimbózatlan remény,
-vékony héj csak a rabság-
olyan tiszta és szerény.

Álmaim közt rémlett egy
baljósló kép. Nem hittem,
mert megosztottam Veled.
Mondtad: "Ne félj…" - nevettél.
Kacajod belombozta
a téltől kopár fákat,
virággal borított be
néhány aprócska ágat,
két picike vállamra
könnyedén adott szárnyat,
és megmosolyogtatta
biggyedő, piciny számat.
Sokszor álmodtam Veled.
Nincs rejtély a szavakban.
Boldoggá nyíló szemed
megfürdettem magamban.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Bari
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 317
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 344

Page generated in 0.2523 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz