Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Miért vagyok félelmetes…?

, 439 olvasás, jacint , 0 hozzászólás

Elmélkedés

A minap eltöprengtem… – de már jó ideje foglalkoztat a téma;
(egyébként ismerek mást is, aki szintén tanácstalan emiatt):
Miért vagyok én félelmetes?
Mert a tapasztalat azt mutatja, hogy – noha valójában szelíd és kedves,
visszahúzódó, zárkózott, melankolikus, türelmes, jóságos, a végletekig
önfeláldozó volnék –, vannak, akik kerülnek; és persze sokáig
nem értettem, mégis mit csinálok rosszul…

Hát lehet, hogy megfejtettem a rejtélyt: aki naivan magából indul ki
(és mivel alapvetően jó, másokról is ezt feltételezi, amit aztán
a kevésbé jó szándékúak rendre ki is használnak), nos ez a jó ember
minduntalan balekká válik. És nyomasztó és fárasztó és elkeserítő dolog
abban a világban továbbra is hűségesnek és jónak lenni, ahol ez
nemhogy nem érték, de csak csalódás forrása.

Viszont azt értettem meg, hogy miért lesz bizonyos értelemben
elképesztően magányos az ilyen ember: miért van az, hogy úgy érzi,
bármennyi jót is tesz, mégsem tudja a többi ember szimpátiáját elnyerni;
sőt inkább – miközben megvetik, kihasználják és elnyomják: kinevetik,
(le)sajnálják, összesúgnak mögötte – félnek tőle.

Éppen, mert kárt okoznak neki! És még ha nem is szándékos gonoszságból,
csak egyszerűen kényelemből vagy gyengeségből: de a lelkiismeretük
nem tiszta; és minél több megalázó vagy a jóságát semmibe vevő,
hazug tettet követnek el ellene, akár akaratlanul: annál több ellenérzés
gyűlik fel bennük az illető iránt, aki velük ellentétben továbbra is jó.

A jó embernek – vagy nevezzük akár őszintének, ami szerintem így
itt rokonértelmű… –, tehát a jó embernek nem könnyű az élete, mert
ez a világ "gonosz". És a jó minél inkább ragaszkodik az értékeihez,
az erkölcshöz, a jósághoz, az igazsághoz, a hűséghez, annál inkább
szembekerül és elkülönül attól, ami nem ez.

A hazugság, a megtévesztés, az őszintétlenség, a rágalom, a csalás,
a megcsalás, a cserben hagyás: önzés! Az önzésből eredő gonoszságok,
bűnök, ártó tettek pedig valamilyen kisebbségi érzés túlkompenzálásai,
vagyis mind valamilyen félelem szülte cselekvés.

Aki viszont szeret, vagyis nem az önérdek, az önzés, tehát nem a félelem
a hajtómotorja a tetteinek, az erős, vagy legalábbis annak tűnik,
hiszen a szeretetben nincs félelem, aki pedig nem fél (nem fél szeretni),
az hatalmas. – Jézustól is tartottak a rabbik, mert a hatalmukat féltették,
Jézus viszont egyszerű szavakkal tanította az egyszerű embereket,
mégis azt híresztelték róla, hogy szavában erő van, és "nem úgy tanít,
mint az írástudók, hanem mint akinek hatalma van"…

A dolognak az a buktatója, hogy akinek valóban hatalma van, annak ezt
sem bizonygatnia, sem féltenie nincs miért. Aki viszont fél, az
a saját rossz tulajdonságait véli felfedezni a külvilágban, és a jóságról
sem meri feltételezni, hogy igaz lehet, mert ha mégis az az igaz,
akkor az ő igaza megkérdőjeleződik, ez pedig természetesen félelmetes.

Így a "legjobb védekezés a támadás" elvéből kiindulva végül a jót fogja
támadni önkéntelenül, és miközben irigykedik is rá, egyre elszántabban
lép fel ellene. Ha az őszinte vagy jó ember ennek ellenére képes továbbra is
türelmesen és toleránsan viszonyulni hozzá, vagy még nagyobb ellenállást szít
maga ellen, vagy töredelmes megbánásra segíti az illetőt…

Igen, a bizalmat sajnos el lehet játszani, el lehet veszíteni.
Megátalkodottan hazug, kétszínű, szeretetlen, könyörtelen viselkedéssel
szemben tehetelen a Szeretet. De az ítélkezés nem az ember dolga.
A türelem és a megbocsátás viszont éppen azért félelmetes
a hazug emberek szemében, mert érzik, hogy egyszer "visszakapják",
amit a velük, irántuk jók felé elkövettek. Saját gonoszságuktól félnek.
És minél inkább félnek, annál több gonoszság lehet bennük a háttérben,
annál több rossz vagy ártalmas gondolat gyűlhetett össze, s ezek
tovább akadályozzák őket abban, hogy őszinték legyenek.
Viszont annál szánandóbbak. (Nem szánalmasabbak, hanem
szeretetre méltóbbak, abban az értelemben, hogy szeretetre éhesek.)

Egy megoldás van: a beismerés. A múltban elkövetett tévútról
"jó útra térni"… Őszintévé válni. Újjászületni… – Másképp csinálni.

Számvetést bármikor készíthet az ember. Akár naponta is.
Mindig lehet újrakezdeni. És attól kezdve őszintén és jól kell akarni csinálni.
A tévedések megbocsáthatók.

Egy bűn megbocsáthatatlan: a makacs ragaszkodás a saját félelmekhez;
vagyis az alázatosság és jóvá tenni akarás hiánya, a jóságos könyörület
elutasítása, és a kimozdíthatatlan könyörtelenség.

Ez nagyjából azt jelenti, hogy valaki fél szeretni.
Ez pedig más szóval a bizalmatlanság – ami szintén félelem.
De mivel megfoghatatlan, inkább szorongás.
És mivel irracionális: legyőzhető, az "igazsággal".
Jézus – többek között – azt mondta, "én vagyok az út, az igazság és az élet"…

Egy másik kedvenc – Bibliából származó – gondolat: "A szeretben nincs félelem,
aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben"…

Aki tényleg szeret, az félelmetes lehet.
Ezt úgy látszik tudomásul kell venni.


–?

Nem könnyű út, de legalább becsületes, tiszta, igaz… A jó lelkiismeretnél
nincs jobb dolog. Ez a nyugalom gyökere. A nyugalom: hatalom.
A hatalom pedig félelmetes
– és máris visszakanyarodtunk az elejére.

A következetesség, az igazsághoz való őszinte hűség fárasztó, de
inkább megéri… Mert biztonságosabb, mint a hazugsággal szerzett látszatok…
Egyébként meg nem is fárasztó! Hazudni és a hazugságok kuszaságaiban
eligazodni egy idő után talán idegőrlőbb, energiarablóbb, mint egyenesnek lenni.

Én az őszinteségre szavazok.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: jacint
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 325
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 353
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 1.775 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz