Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Abszurd
    5. ›
  5. Egyedül (elme-határ)

Vers: Egyedül (elme-határ)

, 243 olvasás, Thomas , 1 hozzászólás

vers, versek, abszurd, hihetetlen,

Abszurd

Nyomasztó csen kattog
fejem zugaiban.
Csak a sötét suttog
egyre halkabban.

Gonoszul, markolva szorít
beteg, elborult világom.
Gondolataim csontja törik.
Ó nem! Ez nem álom.

Szemeim ide-oda lesnek.
Körbe vesznek szorongásaim, s
felgyújtják lelkemet.
Táncra perdülnek.

Egyedül elvesztem.
Elbuktam egy padkán.
Társat kellett keresnem, de
egyedül fekszem elmém határán.

Egyedül…

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Thomas
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 38
Page generated in 0.0534 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz