Szomorú, hogy te csak létezel…
Még a fának levele is tudja,
hogy ágrólszakadt léte véges
az utolsó ébredéshez képest.
Szomorú ahogyan te létezel…
Nap mint nap elárulod magad.
Színes nappalokat sarokba szorítod
s ájulással döntöd sárba a tudatod.
Szomorú ahogyan vétkezel.
Öntudat s bosszú mi édes ma
új kínokat ébresztő kárhozat
s a semmiért pokoli áldozat.
Szomorú, hogy a hangokat hallod
s tettekkel ír le magáról a sors,
vakon és süketen üvöltöd az éjbe,
hogy te már mindent megtettél érte.