Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az alma fák árnyékában

, 376 olvasás, Barbibaba , 0 hozzászólás

Szerelem

Ne nézz így rám kérlek, nem lehet.
Úgy pillantasz rám, mint ha szerelmes lennél
és megkívánnád az új vágyát
a tisztaság finomságát.

Ne nézz rám, ne csábíts az alma fák ágai közé
arról már rég lepotyogtak a friss, hamvas gyümölcsök
amelyekből születtek újabb kis csemeték.
Ne kívánj, ne nézz rám
te már választottál.

Ne vetkőztess, tőled azt várom, öltöztess!
Ruházz fel megannyi értelemmel.
Tedd azt amit elvárnak tőled
legyél az aminek akarlak
és maradj az ami vagy.

Menj haza, locsold meg a fákat
harapj bele egybe
de vigyázz ne egy zöldbe
mert az éretlen és talán íztelen.

Holnaptól ne nézz a két barna szemembe
mert félek, hogy az alma fák ágai megcsapnak
és nem bírok ellenállni a piros, hatalmas finomságnak
és akkor gyere hozzám, locsolgasd az én fáimat.

Megjegyzés: Általában, nem álom világban

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Barbibaba
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 312
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 332

Page generated in 0.2355 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz