Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Nők2

, 961 olvasás, borzwearr , 4 hozzászólás

Ezerszín

-Hol jártál?
-Boltba. ( Édes istenem csak ne kérdezd meg mit vettél kérlek kérlek!)
-És mit vettél?

Orsi. Orsolya. Solya. Asszem kismedvét jelent demá' nembiztos, hogy jól emlékszem, persze nem mintha ez számítana, nekem főként nem és főként már nem. Eszter után ő lett a napfény, a vízen megcsillanó napfény, a földet ilatossátevő napfény, későbbmeg ő lett az élőhúst elrohasztó, a szomjazót gyötrő, az ózonjukonát rákot keltő napfény.
       Volt egy pinpongasztal a ház mögött, mármint akkor ha kivittük a pincéből, a szomszédék pincéjéből, szóval kiraktuk az aszfaltra és nyomtuk keménybe a forgót. Előbb persze csak a nagyobbak, Kenőcs, Macska, Csipa meg ezek, de aztán addig áltam körülöttük a kék bermudagatyámban, hogy engem is bevettek, sőt három nap múlva, erre tisztán emlékszem, az egyik srác figyelmeztette az ellenfelemet, hogy idézem “ vigyázz a fonákjára”, mármint az én fonákomra vigyázzon, mer nem rossz. Jóérzés volt, persze mi kell egy tizenhárom-négyévesnek, rögtön elhittem hogy én vagyok Bátorfi Csilla, mindezt anélkül, hogy ez a kijelentés megrengette volna nemi identitástudatomat. Beépültem mondhatni, de a lényeg ott van, hogy a szemben lévő panelból lejártak a lányok kutyákkal, vagy a kutyák a lányokkal és köztük volt Orsi, akit nevezzünk Eszternek, csak a biztonság kedvéért. Eszter kutyája fekete volt, álítólag tacskó labrador keverék, de én ebben mindig kételkedtem, szerintem uszkár és dog elegye lehetett az állat. Nézték a srácokat, velük együtt engem, mert az lettem én is, nemcsak az a gyerek, aki nézi a srácokat. Néha közelebb jöttek, néha odanéztem, néha a hálóbakúrtam a labdát mer' ideges voltam, hogy most biztos engem néznek, ugyhogy le kell csapnom. Sikerült egyszer is...? Ehh. Néha elméláztam, mi lenne ha én meg ő, meg a kutya (?), mondjuk a kutya csak az elején, szóval mi lenne ha? Lett is, mint minden, amit nagyon szeretne az ember. Persze beletelt egy kis időbe míg konkretizálódtak a dolgok. Egyik délelőtt lementem, mint aki mindenre elszánta magát és a nemiszervét, és láss csodát, Eszter a ház előtt héderelt két barátnőjével. Össze is barnáztam magam menten amint a liftből kiszállva megláttam őket, és ha jól emlékszem volt rá 0,4 másodpercem, hogy eldöntsem úgy csinálok e mintha a boltba mennék és odadobok egy hellót, vagy amolyan rettenthetetlen tizen x éves módjára behatolok a női szférába, és nem félve a szörnyű bukástól, beszédbe elegyedek. Nem kérdéses melyiket választottam. A pár 10 méterre levő boltot négyszer megkerülve végül leültem egy kőre. No gondoltam itt várom meg a bátorságot. Tíz perc, húsz persc, a kő meg kezdte nyomni a seggem. A bátorság nem jött. Nem jött és nyomta, nyomta és nem jött. Ebből nem lesz kaland, vettem észre végül magam és fölálltam. Mosmá' csak annyi volt, hogy gogyan somfordáljak haza észrevétlenül. De minek is bújkálni, az a gyengeség meg a gyávaság meg a menyétség jele, én meg az nem vagyok, ugyhogy arra jutottam, hogy dobok mégegy hellót, ezzel nem veszíthetek semmit. Nem mi?! Kanyar bevesz, házelé befordul, hat szempár rámszegez.
-Hol jártál?
-Boltba. ( Édes istenem csak ne kérdezd meg mit vettél kérlek kérlek!)
-És mit vettél?
-Kenyeret. ( Idióta barom és hol a kenyér, hogy mondhattad hogy kenyeret. A kenyér az látszik, a kezedbe lenne te szerencsétlen, de a te kezedben csak a zacskód van, amit olyan erősen csípsz össze a zsebedben lévő kezed hüvejk és mtatóujjával zavarodban, hogy már fáj... kenyeret édes isetenem!)
-És hol a kenyér?
Jogos. Hol a kenyér? A kérdés elkerülhetetlen volt.



Újabb 0.4 másodperc. Válaszlehetőségek: a, megettem b, zsebembe c, mi közöd hozzá? ( ez a közös jövőnkre nézve nem kecsegtet túl sok jóval) d, csak vicceltem.
-Megettem. ( újabb remek döntés, bár így utólag asszem jobb mind a d. )
Harsány nevetés, én is nevetni kezdek, zacsi elenged, kéz zsebből kivesz, hajba lazán beletúr, lányokhoz odamegy.
-Sietsz haza? ( Mekkora mentőöv hihetetlen! Ez egy eldöntendő kérdés, és ebből az következik, hogy csak két válaszlehetőség van, ezt még énsem szúrhatom el.)
-Nem. ( Teljes siker.)
Beszélgetni kezdtünk, én rögtön beépültem kutyánál, hogy de aranyos meg ezek, Eszter meg figyelte, hogy simogatom, én meg arra gondoltam, hogy Ő arra gondol, milyen gyengéden simogat, mármint én, szóval ez járt a fejemben. Később a lépcsőházban folytattuk, kinyújtott lábbal egy - egy lépcsőn ülve szemben egymással. Rövidnadrág volt rajta, nagyon rövid, és mikor felhúzta a térdét, megláttam, amit nemgondoltam, hogy meg fogok látni. Igazából csak a felét láttam, de jobb ma egy veréb... ugye, szóval elégedetten nyomtam hátam a falnak, és beleálmodtam magam a dolgokba. Szép nap ez igy mégis - gondoltam, csak el ne basszam valamivel, bár most úgy érzem egész jól mennek a dolgok. Lezajlottak az elsőtalálkás, mikorszülettéles, bika vagy e vagy szűz (hahaha), nézedeadallast, vanetesód, apámról inkább nem beszélnék stb dolgok. A barátnők is elszivárogtak, bár tőlem akár ott is maradhattak volna, Eszter meg egyre többet nézett a szemembe amit kifejezetten jó ómennek véltem. Sajnos az idő meginn fölülkerekedett rajtam, Ő fölállt, mondta, hogy mostmár mennie kell, én kelletlenül bólintottam. Puszit kék adnom ugy véltem, de nem akartam elhamarkodni, ugyhogy letettem róla és persze Ő sem erőltette. Holnap találkozunk jelentette ki nem tűrve ellentmondást, énmeg ugye méris mondtam volna ellent. Lélek csordultig, lift, ajtón be, leül, tévébe panoráma c. műsor, amit ennyire még sosem élveztem, fej álomra hajt, alszik. Meg a zsák is megúszta.
       Nagyapámmal álmodtam. Nagyapa nem volt átlagember. Szívroham vitte el mikozben azon nevetett, hogy a szomszéd macskáját hogyan fosztja meg életétől a gyűjtőkosaras fűnyíró. Álmomban felém rohant, katonaruhában, rohamsisakkal a fején. Nem kergették, csak futott mint egy oroszlán, mint egy igazi hérosz. Izmai megfeszültek, feje akár a legvadabb bikáé. Fenséges látvány. Aztán valami történt, mert belerúgott a saját sarkába és akkorát esett mint egy disznó... hmmm örökség?!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Regény
· Írta: borzwearr
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 317
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 338
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.1992 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz