Navigáció


RSS: összes ·




Vers: töredékeim IV.

, 852 olvasás, fenytores , 26 hozzászólás

Mozaik

15.

csak fél évszázad telt el suttogással,
minden idő közelebb jön hozzád,
megérteni, és megszeretni arcokat,
ölelni, és elszeretni idegeneket…

16.

minden világ dicsősége
úgy múlik el,
hogy mindent akartam,
és a semmi jött el…

17.

éjfél van:
elsápadnak arcomon a rügyek.

18.

nem halkulunk,
le sem fedjük egymás ráncait,
majd az idő újra kikezdi.

19.

a napok nem élnek,
nem élnek színt;
mégis beszakadnak.

*

minden ízlésem esőbe fullad,
tört szavak hazáig,
és bezárom kiáltásaim,
tudva, hogy a fényt mások viszik.

*

szomjamat mivel olthatnám
a tegnapok után,
és milyen új erkölcs ütközne velem?
holnapom megmarad a tavasznak,
holnapom megmarad a mának.

20.

még időm sincs, hogy
nézzem az eget,
vakító deleket kerted alatt,
még időm sincs, hogy meghódítsalak.

21.

más lett a szív,
nincs benne azonosság,
nincs folytonos lüktetés,
más lett a nyár…

22.

majd kiraklak újra ablakomba,
mint fénylő gyertyát az isteneknek,
nevünk lesz majd, mi is fénylünk,
és békénhagyjuk a tegnapokat.

23.

ahogy törik a pohár
és remény is egyszerre össze,
mert:
nem írsz, és nem szólsz napjaimba,
ahogy én sem szólok,
csak a versek együttvéve.

Megjegyzés: 2009.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Mozaik
· Kategória: Vers
· Írta: fenytores
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 2
Kereső robot: 18
Összes: 27
Jelenlévők:
 · galamboki
 · quentin


Page generated in 0.039 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz