Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tehetetlenség záloga.

, 568 olvasás, mamuka , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Érezted-e keserű izét az elhagyatottságnak?
Nem örültél a szép nap sütötte tájak?

Vergődő halat amit a vízből kiemelve
a madarat a szabadságtól megfosztva
kalitkába téve.

Hányavetetten csónakban senyvedtem,
a végtelen óceánon át himbálózva
reszkettem.

Az álom és a képzelet ringatott egy
éjszakán át.

Az óceán zaja és hullámzó taraja
majd megtöri a csendet a sirályok
sikolya.

Az én testem nedvét és verejtékét
lelkem nyugtalatlanságát
szívem őrlődését.

Szememen fátyolozó könnyek
az asztalon dobpergőn peregnek
és a csendért epedeznek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: mamuka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 177
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 201
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.1215 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz