Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hunyó gondolatok

, 695 olvasás, Székács László , 0 hozzászólás

Gondolat

nyelvem tilolja, kártolja, fehéríti, a szikrát,
de tévesen most is vörösre fest epezöld helyett
fonalban a szemet szegért ájtat,
zsákba sző és randalíroz,
tudja, félek, lüktet, de végül felgargalizálom
úgy is, lőjetek a fogaimra csillámlásokat,
szirén hangokat csillapítónak,
és én szájtátok, pedig gyökereim tépi,
szálanként csévéli időhatározhatatlan napjaim
majd a százéves végségem

zátonyokat épít a beszürcsölt negyedik dimenzió,
kérdés, van-e, … van, előbb csak tér volt,
majd hét év alatt minden hitetlent bennem lecserélt,
már hiszem a plakkok közötti lélegzetvételt,
pedig orrom alatt kiplakátozták, dugulj el

hullámokat pofoznak ereimben, azok szörfölt
tarajokká versengenek, kakaskodó
szájuk görbül habzóra mielőtt letörnek,
sikló élvezettel borzonganak, a csőbe zárt kéj
teszi deszkára a kilépés a világból tippet,
a vissza nem adrenalint,
és én közben még mindig a fényörömtől védem
az életem, tavaszok nőszirmaira gondolva

ritmustalan a pulzusom, kockázata gordiuszi,
hatosra hajt, vagy gyufásdoboz pöcköléssel
akar tízest, mintha az lenne az erotika,
emlékeim fitymálja, ne tépjek már húrokat, ne

Megjegyzés: (2009.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Székács László
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 203
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 229
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.2296 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz