Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Homályba vesznek

, 290 olvasás, leka , 0 hozzászólás

Gondolat

napok, hónapok homályba vesznek
ködfoncsoron át alig látszanak
meredő ágak semmivé lesznek,
lehulló levelek dudorásznak

cseppenként lépked lehűlő pára
szélben nyikordul fáradt tölgyderék
földig hajlásból elég volt mára…
helyesel hátán pár szürke veréb

nyirkosak itt-ott a kopott utak
összetört testen megannyi teher
emléktócsái mélyében kutat
kiszórt szemétként árokban hever

utcai lámpa strapálja magát
vetülő fénye láttatni akar
körtáncra hívja bogarak hadát
bukdácsolásuk senkit sem zavar

árnyékot ölel esti sötétség
szerelmespárként összeolvadnak
egymásé lesznek, nem lehet kétség
régi határok vajon hol vannak?

Megjegyzés: 2008-11-19

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: leka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 322
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 350
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.91 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz