Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elmentél, Barátom...

, 1204 olvasás, vigkovacs , 11 hozzászólás

Sajgó lélek

Barátom voltál
mégis úgy mentél el tőlem
hogy nem köszöntél –

Ajkad most hiába feszíti szavad
- a ki nem mondott búcsúszó -
meg nem hallhatom.

Pihensz. Arcodon
- mint álcaháló -
a végső nyugalom.

Örökre? Te? Megnyugodtál?
Az nem lehet…
Az nem lehet…

Hát
hiába várom világmegváltó terveid reálissá izmosodását?
Hiába figyelem szemed lázongó villanásait?
Nem izzik rajtuk fény,
csak a tört,
ki nem alakult lázas szenvedély…

- kőbezárt emlékmű, mit elhagyott a szobrász
az első vésőnyom után –

Sohasem mondhatom már el Neked,
- pazarlón löktél elénk verseket, zenéket –
mennyire irigyeltelek!
Téged! A tehetséged!

Hiszen
elmentél tőlem,
köszönés nélkül.
Kezem sem szorítottad meg, pedig

barátom voltál -

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: vigkovacs
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 297
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 323
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 1.1151 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz