Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ziháló

, 866 olvasás, Trex , 19 hozzászólás

Sajgó lélek

Bordákból fontam kosarat ma,
rejtettem bele vemhes estét,
és csak a vállam vonogattam,
ha keresték.

Ziháló, sárga szemű kölyköt,
keserű földet szült az este.
Megvakulna, ki kosaramba
belelesne.

Ha néma kézzel belenyúlnál,
hogy hunyorogva, de cirógasd:
felmorogna a keserű föld.
Sose bolygasd!

De hiába is mocorogna
szelíden zord tenyeredben,
azt hinnéd, csak egy dadogó szív,
ami rebben.

Játszva akkor a megijedtet,
aki feszengve se nevetgél,
mutatnád, hogy a kosaramban
mire leltél.

S kérdeznéd tőlem: Ez a szív itt,
a sárga szemű, a tied tán?
Én meg persze…
letagadnám.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Trex
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 248
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 282
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.4911 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz