Navigáció


RSS: összes ·




Vers: az lásson

, 901 olvasás, fenytores , 22 hozzászólás

Gondolat

az lásson engem,
aki bújtatni akar a semmitől,
és belátja, harmadnapra megőszül
ő is a semmittevésben,
mert nem tudja honnan jövök,
merre tart szenvedésem a nyárban;
gerincig ható szerelemben.

az lássa Istenemet,
mikor zordak a hegyek,
ha kikopni látszanak az erdők
a tarvágások után,
és mégis engem látnak benne
tetőtől-talpig feketében.

most újévi gyász van a számban:
tékozolt ifjúságom,
arcom, és élei a mának;
(ők is eltörtek, akár az idők --)
mégis újévi köszöntőt mondok lassan,
mert csak az lásson engem,
akik az eltört időket visszasírják.

2009. január. így maradt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: fenytores
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17
Összes: 214
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Sutyi


Page generated in 0.137 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz