az lásson engem,
aki bújtatni akar a semmitől,
és belátja, harmadnapra megőszül
ő is a semmittevésben,
mert nem tudja honnan jövök,
merre tart szenvedésem a nyárban;
gerincig ható szerelemben.
az lássa Istenemet,
mikor zordak a hegyek,
ha kikopni látszanak az erdők
a tarvágások után,
és mégis engem látnak benne
tetőtől-talpig feketében.
most újévi gyász van a számban:
tékozolt ifjúságom,
arcom, és élei a mának;
(ők is eltörtek, akár az idők --)
mégis újévi köszöntőt mondok lassan,
mert csak az lásson engem,
akik az eltört időket visszasírják.
2009. január. így maradt.