Látom, nem érinti az ég a földet, nincs meg a számításom
Étcsoki szemed meggyötörhet, ez ébenszín csillagbársony
Én bezárójeleztelek volna asztroegyenletekbe
De bűvös ismeretlen voltál, ez nem ment fejembe
S minden játék, vita, csüggedt ujjdobolás
Nem volt egyéb, mint riadt bujdokolás!
Menekülnék előled! Egyenest karjaidba
Ezt nyögtem tegnap, és érzem talpamig ma
Néha csak nézem, mint záporozik hajadon a Nap sugara
Ahogy fénylik át a szálakon lassú dala
És már tudom, Múzsámmá mustrállak
Bár sosem mozdítottad értem egyetlen porcikád
Szívemből kisepertél minden szürke porcicát
Szép holnapot, Múzsámmá mustrállak!