Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szerelmünk útjai

, 421 olvasás, Perlita , 6 hozzászólás

Szerelem

Szerelmünk napja
sejtelem. Alkonyat.
Hallom bennem téged.
Hangodat.
Szerelmünk örök.
Álom. Végtelen.
Nincs benne máshol,
Nincs benne ébredek.
Éjjeli randevú.
Érintés. Érzelem.
Fogságba ejtő
valóságképzelet.

Szerelmünk tükör,
melyben látom arcodat.
Szememben szemeid,
Ajkamon ajkadat.
Lelkedben lelkemet,
mely szeret, én vagyok…
Engem látnak benned
a korai hajnalok.
Nézel benned, nézlek bennem.
A gondolat megremeg:
Hisz velem vagy s én veled vagyok
minden szürke reggelen.

Szerelmünk halott.
Rejtelem. Félhomály.
Tán nem is létezett
s fel sem éled már.
Halhatatlan múzsa
mely néhány pillanatra
Lélegzetvisszafojtva
küzdi magát idő-erdőkön
és viharkavart őszi felhőkön
át mégis érzem sóhajod, ahogy kinn a fák
halk zajában búgó szélként rámtalál…

2010. február 5. péntek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Perlita
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 196
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 218
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.15 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz