Szerelmünk napja
sejtelem. Alkonyat.
Hallom bennem téged.
Hangodat.
Szerelmünk örök.
Álom. Végtelen.
Nincs benne máshol,
Nincs benne ébredek.
Éjjeli randevú.
Érintés. Érzelem.
Fogságba ejtő
valóságképzelet.
Szerelmünk tükör,
melyben látom arcodat.
Szememben szemeid,
Ajkamon ajkadat.
Lelkedben lelkemet,
mely szeret, én vagyok…
Engem látnak benned
a korai hajnalok.
Nézel benned, nézlek bennem.
A gondolat megremeg:
Hisz velem vagy s én veled vagyok
minden szürke reggelen.
Szerelmünk halott.
Rejtelem. Félhomály.
Tán nem is létezett
s fel sem éled már.
Halhatatlan múzsa
mely néhány pillanatra
Lélegzetvisszafojtva
küzdi magát idő-erdőkön
és viharkavart őszi felhőkön
át mégis érzem sóhajod, ahogy kinn a fák
halk zajában búgó szélként rámtalál…
2010. február 5. péntek