A tavaszi szellő csókolja arcom,
orgona illata lelkem járja át,
döngicsélő méh muzsikáját hallom,
hirdeti a tavasznak örömdalát...
A tavaszi szellő csókolja arcom,
orgona illata lelkem járja át,
döngicsélő méh muzsikáját hallom,
hirdeti a tavasznak örömdalát.
Szívemben virágzik ezernyi rózsa,
százszorszép, tulipán és kéknefelejcs,
vissza emlékszem a sok intő szóra:
Lelkem, az öröm szavát el ne felejtsd!
Véget ér a fájdalmam, mint a komor tél,
altatom bánatom, mint tél a tavaszt,
beletörődöm, hogy végleg elmentél,
csak egy emlék képe nem enged, maraszt.
Lehajtom fejem, mint kecses ibolya,
majd idővel, már büszkén felemelem,
csalogat majd a szerelem hónapja,
a megújuló tavasz ott lesz velem.
Kivirágzom, mint illatos barackfa,
a szerelem harmatcseppje meglocsol,
boldogan nyílok ki a víg tavaszba,
mert szívemben már a remény hangja szól.