Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Virágzás

, 324 olvasás, vadrozsa , 11 hozzászólás

Szerelem

A tavaszi szellő csókolja arcom,
orgona illata lelkem járja át,
döngicsélő méh muzsikáját hallom,
hirdeti a tavasznak örömdalát...





A tavaszi szellő csókolja arcom,
orgona illata lelkem járja át,
döngicsélő méh muzsikáját hallom,
hirdeti a tavasznak örömdalát.
Szívemben virágzik ezernyi rózsa,
százszorszép, tulipán és kéknefelejcs,
vissza emlékszem a sok intő szóra:
Lelkem, az öröm szavát el ne felejtsd!
Véget ér a fájdalmam, mint a komor tél,
altatom bánatom, mint tél a tavaszt,
beletörődöm, hogy végleg elmentél,
csak egy emlék képe nem enged, maraszt.
Lehajtom fejem, mint kecses ibolya,
majd idővel, már büszkén felemelem,
csalogat majd a szerelem hónapja,
a megújuló tavasz ott lesz velem.
Kivirágzom, mint illatos barackfa,
a szerelem harmatcseppje meglocsol,
boldogan nyílok ki a víg tavaszba,
mert szívemben már a remény hangja szól.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: vadrozsa
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 3
Kereső robot: 24
Összes: 222
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.128 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz