Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mesterem vagy

2010-02-08 23:00:00, 1005 olvasás, aranytk, 15 hozzászólás

Bennem harcol ösztön,
hit, és józan értelem.
Szóba, tettbe örökített,
buja küzdelem.
S míg az óriáskerék forog,
maradok egyszerű, hű rabod,
ó, Sorsom, te tántoríthatatlan!
Nincs vagyonom. Sosem volt hatalmam.
Élek hazám kicsiny szegletében
hittel örök tisztességben.
Már nem választhatok.
Ha kell, majd alázattal halok,
de hervadásomból ma még
naponta új rügy pattan:
tovább adni a szót,
az érzést – igen, én, ezt kaptam.
Örök ízed számba szökken, Élet.
Mesterem vagy, s hűen követve,
egyszer majd utolérlek.
Addig is… leszek
ölelésbe burkolt csend
elfojtott akaratban,
születő mosoly, bíztatás a bajban,
csak magamnak örök vigasztalhatatlan.


Megjegyzés: 2010.

Gondolat

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: aranytk
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 38
Jelenlévők:
 · Kolber Tímea
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0564 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz