Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Amíg alszol…

, 342 olvasás, monaco , 4 hozzászólás

Szerelem

Mikor szememnek átöltöztet
a hajnal, a világ még
a holnap álmain szendereg,

ezüstös tekintetébe burkolja vállad,
nézem új ruhádat
mely látni engedi kezem útját
hol még vágyam tekereg,
alig bírom, hogy ne érintselek…

lassan olvad az éjszaka,
amíg alszol, szívem csitítom
fel ne ébresszelek,

érzem, ahogy kiszívod
belőlem ami volt,
ami lehet,
minden gondolatom elveszed,
s én boldogan válok
a leggazdagabb koldussá
melletted…

fények szőnyegén fekszünk
s ha mozdulsz,
ahogy a papír csillapítja
a tűz szomját
úgy adom én is magam Neked…

csókodtól nem csitul a vágy
s a világ, még csak szendereg…

Megjegyzés: 2010-01-17

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: monaco
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 298
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 323
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 1.1562 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz