Mikor szememnek átöltöztet
a hajnal, a világ még
a holnap álmain szendereg,
ezüstös tekintetébe burkolja vállad,
nézem új ruhádat
mely látni engedi kezem útját
hol még vágyam tekereg,
alig bírom, hogy ne érintselek…
lassan olvad az éjszaka,
amíg alszol, szívem csitítom
fel ne ébresszelek,
érzem, ahogy kiszívod
belőlem ami volt,
ami lehet,
minden gondolatom elveszed,
s én boldogan válok
a leggazdagabb koldussá
melletted…
fények szőnyegén fekszünk
s ha mozdulsz,
ahogy a papír csillapítja
a tűz szomját
úgy adom én is magam Neked…
csókodtól nem csitul a vágy
s a világ, még csak szendereg…
Megjegyzés: 2010-01-17