Hatalmas terem, az ablakokon áttetsző fény bearanyozza színével a padlót. Ahogy lábam megemelem s a padlóhoz ér, halk koppanása hallatszik. Párszor egymás elé helyezem lábamat, s megállok. Földre ereszkedem, arcomat a fény felé fordítom. Csak a kinti létre vágyom. Érzem a napsugarak melegét bőrömön, ahogyan áthatol, s ereimben is ragyog! Forr a vérem, bőröm vörösen izzik, s az aranyföldön szemem megpihen. Egy érintés érzek kezemen, fagyos, dermesztően hideg lehelet.
-Akarsz repülni? – egy mély hang szólt.
Még mielőtt bármit is felelhettem volna, lágyan számra tette ujjait, s csak mélyen a szemembe nézett. Szemei csábítóan elragadtatták tekintetem. Felkarolt magához szorított, s egy perc alatt eltűnt testem alól a talaj, s csak a súlytalanságot éreztem. Végtelen világokon keresztül új létet ismerhettem meg. Káprázatos. Kételkedem, hogy mindez való, vagy csak képzelet. Tündéri kép ez, fellegeknek fenséges kékje- gyönyör. A napnak fénye aranymezőt képez a hegyeken, lábainál pedig smaragdmező váltja fel a hegyeket.
A távolban egy tavat láttam, szélén vörösen izzó fa állt. Behunytam szemem, s mellkasához szorítottam fejemet. Éreztem alig halló szívverését. Egyre gyorsabban zuhantunk a föld felé, de biztosan talajt érintett lábunk.
Csodálatos utazás volt.
-Megérkeztünk.
Megint lágyan számra tette ujjait.
Nézek körül mindenütt, hova szemem ellát, figyelem az erdők változó színeit, s terek és idők játékait. Lelkem nyugodt, mindez béke szívemnek. Barátságos szeme mosolyog. Örökkévalóság pihent szemében. Visszaadja lágy szorításomat, s talán így mutat nekem hű szerelmet, ragyogó szívet.
Földi létem egyszer véget ér, s vége lesz e gyönyörnek, de bízom abban, hogy a halál túlontúl világba árad, hol a virágok illata s lelkek örök szerelme tündököl.
Online látogatók:
Látogató: 88
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19 
Összes: 108
Jelenlévők:
