Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szert tenni a szeretetre

, 308 olvasás, kyklopsz , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Vér és könny keresztezi utamat,
veríték ömlik arcom ráncai között,
elapadhatatlanul száguld az átok
fáradt zsigereimben. Kajánul mutogat,
sorsom jobbik fele engem mellőzött.

Aranyhaj mézesmadzagon leng előttem
ringatózva megedződött lét és tudat,
végtelen makacsságom gyalázza
védtelen önnönmagamat. Hiába siettem,
hogy friss forrásvízben megtisztuljak.

Fekete korom konokul karikíroz,
zsibbadt agyam gonddal csordultig telve,
lángoló vért könnyezik égő szemem.
Minden gonoszt szorítanék a tűzfalhoz,
ideje lenne vágyakozni a szeretetre!

Ideje lenne végre boldognak lenni
bódító virágillatot szürcsölni réten heverve,
kikapcsolni gondolataimból a mérgező rosszat.
Ütött az óra kitörölni az átkot, feledni,
s most már csak szert tenni a szeretetre!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 65
Regisztrált: 4
Kereső robot: 20
Összes: 89
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo
 · Pacsirta
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1129 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz