nincs ki számon kérné a vágtató időt
mit hagyott hátra mit hoz a jövő
az ember tétlen élet élvező vagy vesztő
bármit tehet hiába is tenné
mert jön, egy másik ki mást akar
kigombolt inggel a barrikádra rohan
ki tudja halni érdemes e, vagy csak nézni
a gyertyát, ahogy lassan fogy el
mint a seregélyek hatalmas rajokban
szállnak égnek, földnek vezér nélkül
mert egymásban bíznak
hiába dördül a csősz fegyvere
újak és újak jönnek az üres helyekre
demokrácia vagy mérhetetlen szabadság
az égen szárnyal, míg a földön az ember
tétlenül a saját megváltására vár
intellektualitás, vagy fényérzékenység
van e még valami közös az emberekben
vagy mind vércseszárnyú idegen lett
ugyan sorsod hová terelgeti utad végét
omladozó juhakolba, mit váradnak vélsz
kiüldözve mellőled a kifosztott reményt
vagy elég négy négyzetméternyi békéd
hová elrejtheted múltad s a kinti fényt
talán már nem is élsz hitedbe halott vagy
nem köszön rád a holnap te bús magyar
hagyod elvetélni, születni kívánó holnapod
vesd le rongyos ruhád elnyűtt, bocskorod
emelkedj magad fölé seregély szárnyakkal
mert a szabadság a tiéd, ne hagyd el magad
nem kellenek rozsdás kardok véres fogak
kezedet nyújtsd ki bátran másoknak
ezrek milliók kézen fogva mennek
sodorva maguk előtt a pokoli szennyet,
míg ők nem megbánva, bilincset csörgetve
mutatnák az utat a szegénységbe
fel sír bölcsőben az álmot látó gyermek
anyja hajol föléje
szemében ki nem hullott könnyek
ne várd, hogy rád találjon a holnap, kedvére
akard, hogy felkeljen az a nap a te napod végre
majd virágot szedünk a mindennapi ünnepekre
kacagva sírunk feledve megkínzott múltunk
lerázva magunkról a holdfény sötétjét
mert holnaptól nappal imádkozunk
Online látogatók:
Látogató: 59
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13 
Összes: 74
Jelenlévők:
