I.
Kettétépték féltett lelkem.
Kiáltottam. Felébredtem.
Kezem nézem: vérem van ott.
Nem álmodtam. Szívem halott.
II.
Halk lövés, mely szívemhez szólt.
Fáj a szó, mely belém hatolt.
Halk lövés a szívemen át.
Nem hallom már többé szavát.
III.
Nincs erőm, már alig állok.
Vissza hozzád nem találok.
Rád szegezem tekintetem.
Mért nem látlak? Vak lett szemem?
IV.
Árnyékkezek fogják lábam.
Árnyéktőrrel szúrják hátam.
Árnyékmosoly nevet rajtam.
Árnyék lettem. Az maradtam.
V.
Korbácsot adj, ne kenyeret.
Nem érdemlem az életet.
Sebem tépd fel, ne adj gyógyírt.
Adj korbácsot, mondd a rosszhírt…
VI.
Vérrel írom soraimat,
Könny áztatja tartalmukat.
Könny és vér, én ezt hagyom rád.
Mondj értem egy búcsúimát.
VII.
Látom a fejen mind a két szarvat
És érzem orrommal a kénszagot.
Nézem a patát, a hosszú farkat;
Tükröm-tükröm… az Ördög én vagyok…
VIII.
Nem kell majd tettetek szánni-bánni,
Üssetek csak, amíg meghalok.
De gyertek holnap a sírom ásni.
Magamra akkor se hagyjatok.
IX.
Azt mondtad, ki kell bírnom ezt, hogyha
Tudni akarom, kellek-e neked.
De törik a csont, s reped a borda;
Hát, nem én vagyok a te embered…