Téged látlak mindenhol!
Mindenhol Te vagy és ott vagy!
Egy kapu áll előttem, a magány kapuja.
El kell döntenem, menjek vagy maradjak.
Nem tudom mit tegyek, hiszen boldog csak vele lehetek.
De ő már másé, így nem tudom mit tegyek.
Irigylem a másikat, mert szíve már az övé
és üres testét az éjjeleken,
már ő simogatja s nem ÉN!
Szívem és lelkem örökre az övé,
még ha ő már másnak él.
Egy szerelmes hajnalon talán meglátogat a remény,
és ő az enyém lesz és én az övé.
Mindenhol te vagy!
Ott vagy mindenhol!
Mit tegyek?
Át menjek a kapun vagy ne menjek!