Fojtsd el, hagy tépjen kívül, belül,
Fordulj falnak, álmod ráterül.
Ülj fertő sarokba, nyeld le gőgöd,
Érád mégis milyen célból őrzöd?
Lapulj gyönyörű víziók holtpontján,
Becsüld meg magad! - ezt is sokan mondták.
Ne tagadd meg reményed, csak kárhozd el,
Légy nyugodt, elvileg már csak várnod kell.
Járd utad folyton téboly és halál között,
Vesd el, azt mi egy életre röghöz kötött.