Navigáció


RSS: összes ·




Dal: Tizenkilenc

, 471 olvasás, Riccio , 6 hozzászólás

Megemlékezés

Számom 19 csak, hogy tudd este kinek fizetsz.
Zsivaly a sok emlék, de nem kell csak csipetnyi nesz,
súgd a fülembe! Csak lassan, csak ütemre,
ha érzéssel mondod, majd úgy tűnik tünetnek.
Mit felköhög a szívem, csak egy szőrcsomó és semmi más.
Ha eljön az az idő hogy úgy érzem menni kár
én akkor leszek boldog, nem kell poharamnak alátét
          … nem kell revolver, meg halánték.
Talányért a szomszédba, megfejtésért világvége.
Felszakad kontúrod, bár előttem még szilárd képe.
Figyelem a jeleket, de mind félrevezet,
a sors mutat utat, de nem ad kézbe kezet.
Emlékezetemben egy csillag, de fakó már
béklyóz a félelem, majd feloldja a maró vágy.
Volt nekem is egy szebb énem, de el kellett temetnem,
addig nem lesz exhumálva, amíg újra nem teremted.

Megjegyzés: Születésnapomra

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Dal
· Írta: Riccio
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 207
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 228
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Sutyi


Page generated in 0.1662 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz