Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Patkányok

, 410 olvasás, bluestar , 2 hozzászólás

Abszurd

A patkány-anya végtelen gyengédséggel takarta be gyermekét. Maga szőtte a pici puha meleg takarót csillagok fényéből, és nagy piros szívekkel foltozta. Gyönyörű, halk altatódalt énekelt a kicsinek a csendes éjszakában dallamos lágy patkány-hangon. A kicsi patkány-lány édesen mosolygott a mamájára. Lehunyta a szemecskéjét és már aludt is. Az anyukája is mellé feküdt, és békés álomba merültek.
Az anya meghallotta az ismeretlen, fenyegető zajt, amikor a patkányirtók jöttek. Ösztönösen ráfeküdt a kicsinyére, hogy testével védelmezze. De nem volt esélyük. A férfiak befújták a lyukba a patkánymérget. Mindketten csúnyán rángatózni, fuldokolni kezdtek, és nemsokára meghaltak.
Másnap hírt adtak az újságok és a tévé is a patkányirtásról, és az emberek örömmel nevetgélve beszélték meg, hogy néhány patkánnyal kevesebb van.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Próza
· Írta: bluestar
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 225
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1457 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz