Ahogy a frissen kibújt mag
forgatja fejét
mikor először csodálkozik
a nagyvilágra
varázst érezve
törékeny testében
s nyújtózik a gyenge sugárba,
hogy holnapjának nőjön,
nyíljon, illatozzon,
játszhasson a széllel
karcsú száron dédelgetett
kibomló virága,
mely ártatlanok szomjával
issza a harmatot
ha elég hajnalt gyűjtött
szirmai közé rejtett
poharába,
úgy hajladoznak
a szívem körül nyugvó
gondolatokon szunnyadó
szavak… tán érzik,
mint a szendergő mag,
felébrednek nemsokára…
Megjegyzés: Zizi / 2010-01-19