Meghaltam.
Szinte bizonyos.
Béke van kinn, benn.
Lelkeket látok csak
körülöttem, semmi egyebet.
Mennek erre, néznek arra,
keresik elhagyott életüket,
mintha lenne bolyongásuk
teljességgel céltalan,
olybá tűnik ez.
De nem.
Megszőtték már drapériájuk,
s nincsen más választásuk,
mint annak megfelelni.
Lázadni ellene, mi el nem kerülhető?
Lehet, persze!
De sorsa elől kitérni
nem lehet senkinek sem.
Meghaltam.
Ez most bizonytalan.
Tán csak úgy képzeltem
pár röpke másodpercre.
Megyek hát tovább
eltervezett utamon,
amíg, s amint lehet.
2010. január 17.