Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bolyongás nélküled!

2010-01-13 21:00:00, 751 olvasás, kosjegyeben, 26 hozzászólás


Csikorognak lépteim a havas éjszakában,
holdsugaras éjjelen most
egyedül járok;
csak föntről a Hold néz le rám szomorún,
átjárják szívemet
a szerelmes álmok.
Reggeli napkelte rám szórja sugarát
kristályként csillogó fehér
hómezőben;
vágyódó szívemmel most is gondolok rád,
mikor napjaim már fájón
lemenőben.

Magam előtt látlak, mint mikor itt jártál,
bennem élsz örökké
szép emlékeinkkel;
hiába volt régen, amikor elmentél,
rád gondolok most is tiszta
érzelemmel.
Látlak a tavaszban - tavasz virágjában,
látlak naptüzétől felhevített
nyárban.
Látlak őszidőben - őszi lombhulláskor;
látlak akkor is mikor télidőből,
pelyhekben hull a hó az
ólom felhőkből.

Szerelem

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: kosjegyeben
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 214
Regisztrált: 1
Kereső robot: 30
Összes: 245
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.147 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz