Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kuckó

, 629 olvasás, Neferkheperure , 2 hozzászólás

Szerelem

Hol volt már akkor
a meleg fészek?
A hosszú úton
megnyugvást,
menedéket
nem találtam.
A fagyos télben
csak jártam, jártam
a jeges mezőket
kuckót, kalyibát keresve.
Arcom a hó belepte,
elfagyott karom,
mire rád találtam.
Testem reszket, fáradt,
mégis öledbe rakom
maradék melegét,
hisz menedék
nincs más sehol:
nekem csak te,
s neked én.
Ha jő az este,
meleget csókod ad,
s mosolyod.
Ölelő karod aztán
szerelmes álomba ringat:
Nyárról álmodok.
Mosolygó napfényről.
Gyümölcsről, kertekről,
s hajfodrozó szélről.
Ha a hajnal eljő,
ölelsz-e még, Kedves?
Vagy lábad nyomát lassan
elfedi a hó:
melegebb kuckóra vágytál,
s már hiába kereslek…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Neferkheperure
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 3
Kereső robot: 9
Összes: 26
Jelenlévők:
 · Kavics
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.0623 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz