Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Emlékek varázsa

, 1139 olvasás, Fava , 67 hozzászólás

Elmélkedés

Osonó emlékek varázsa
betakar csendesen,
árnyékok fura árnyakat rajzolnak
az öreg kredencen.

Emlékek- ma már csak
andalító álmot üzennek,
réten de tudtam örülni
röpködő színes lepkéknek.

Töltés oldala védőn ölelte
körbe udvarunk,
rajta fehér gyapjas,
legelésző birkanyájunk.

Közöttük bóklászik: Piri, Gizi
nevelőjük én vagyok.
Masina melegénél kicsi kézzel
finom tejet szoptatok.

Töltés tövében vízi mérce:
mit aggódva kémlel jó Apám,
ha őszi esőtől hízva a folyó
nem fért meg medrében már.

Zöldséges kertben Anyám
szorgosan gyomlálva,
ágyások közt imbolygó
friss vakond túrása.

Kert végében vén diófán
vidáman libben a hinta,
incselkedve kap bele a szél
lófarokba kötött barna hajamba.

Külvilág zajától andalító
emlékek tova lebegnek,
ébren vagyok, most csak lustán
merengve emlékszek, csak emlékek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Fava
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 102
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 121
Jelenlévők:
 · legna


Page generated in 0.093 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz