Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Hó

, 473 olvasás, Damien , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Fehér hó zuhan a szennyes bolygóra. E kései tél első hírnökei. Még túl meleg a talaj, így vesztükbe csapódnak és úja vízzé lesznek.
A levegő illata megtelt a pelyhek súlyával.
Magam is csak zuhanok, de már egészen megszoktam ezt az állapotot… de:"nem a zuhanás számít, hanem a földetérés".
Betonba ütközöm végül, a durva felület szerveimig sebzi satnya testemet. Az összetört húskupac, mi valaha a börtönöm volt, most legyőzötten hever s én lebegek felette értetlenül…
Soha nem éreztem azt a tükörbe nézve, hogy aki visszanéz, én lennék. A zuhanás után mindez nem számít. Ha annak vége, mindenképp a célba hatol e gravitációtól gúzsba kötött test. Mint szerető, húz magához a planéta s hasonló hévvel pusztít el abban a pillanatban, mihelyst beteljesedik vágya.
De ez csak hó.
Nincs bűne, baja, öröme.
Gondolkodás nélkül rohan a pusztulásba.
Ám csak átalakul. Ahogy én is. Ahogy mi mind a mostban, ezen a méltatlanul meggyalázott, Föld nevű égitesten
Mi vagyunk az utolsó hóvihar egy túlságosan meleg télen…

Megjegyzés: 2009 december

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: Damien
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 342
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 371

Page generated in 0.409 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz