Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Születésnapomra

, 500 olvasás, Damien , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Huszonkét éves lettem én,
e fura förmedvény.
Gondolatok garmadája
két évtized vicces átka.
Hát eljutottam eme pontig,
hibák döfnek pőre csontig.
Eltűnt minden, mi lényeg lehetett,
eltört itt benn, mi gyújtotta lelkemet.
Megrogyott bakancsok teteme
új színeket ölt testemre.
Vágyom többre, jobbra, szebbre,
tán csak rá, ki elviselne.
Messzire hajítni múltnak könyveit,
álmot, szerelmet, ostobaság könnyeit.
Ezt kéne tennem bennem,
s én gondolkodnék helyettem.
Új illatok, ízek, kéjek
gondtalan kis semmiségek
rátok van óhajom oly sok
remélvén, hogy vihart hoztok.
Üresjárat, pergő homokszemek,
várok, várok, várok, teszek…

Megjegyzés: 2009.05.31.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Damien
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 297
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 320
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2332 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz