Huszonkét éves lettem én,
e fura förmedvény.
Gondolatok garmadája
két évtized vicces átka.
Hát eljutottam eme pontig,
hibák döfnek pőre csontig.
Eltűnt minden, mi lényeg lehetett,
eltört itt benn, mi gyújtotta lelkemet.
Megrogyott bakancsok teteme
új színeket ölt testemre.
Vágyom többre, jobbra, szebbre,
tán csak rá, ki elviselne.
Messzire hajítni múltnak könyveit,
álmot, szerelmet, ostobaság könnyeit.
Ezt kéne tennem bennem,
s én gondolkodnék helyettem.
Új illatok, ízek, kéjek
gondtalan kis semmiségek
rátok van óhajom oly sok
remélvén, hogy vihart hoztok.
Üresjárat, pergő homokszemek,
várok, várok, várok, teszek…
Megjegyzés: 2009.05.31.