Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az utolsó pár homokszem

, 589 olvasás, Damien , 4 hozzászólás

Szerelem

Az idő lassan letelik
a hosszú semmi kora múl
s tán újra minden elveszik
de a parázs tűzzé alakul.

Várakozás, mely csendben feszít
lükteti tompán ismerős jeled
vágyakozás, önzőn savat hevít
és elmerülök benne veled.

Ám csak várok s te érkezel
nem mozdulhat a magam
a keringés indul s újra lélegzel
s érzést ont a tudattalan.

Megjegyzés: 2009.08.28.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Damien
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 205
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 232
Jelenlévők:
 · Atime


Page generated in 0.2423 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz