Volt amikor
vén fa voltam
s ágaimról holtan hulló levelek
temették emlékeimet.
Megadóan tűrtem
a türelmetlen szelek
rángatását, mert már
viharvert lelkembe zárták
elnémult dallamaikat
a csízek és pacsirták,
zöld-harmat csillogású
tavaszok írták
íriszemre a kikelet színeit.
Még élt bennem a hit
a természet
megint feltámadásában.
Akkor még nem tudtam,
hogy a kiszáradt fák lelke
tél szekerén távozik
a végtelen hómezőkre.
örökre.