Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Volt amikor…

2010-01-04 14:00:00, 706 olvasás, fefo, 3 hozzászólás

Volt amikor
vén fa voltam
s ágaimról holtan hulló levelek
temették emlékeimet.
Megadóan tűrtem
a türelmetlen szelek
rángatását, mert már
viharvert lelkembe zárták
elnémult dallamaikat
a csízek és pacsirták,
zöld-harmat csillogású
tavaszok írták
íriszemre a kikelet színeit.
Még élt bennem a hit
a természet
megint feltámadásában.

Akkor még nem tudtam,
hogy a kiszáradt fák lelke
tél szekerén távozik
a végtelen hómezőkre.
örökre.

Gondolat

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: fefo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 300
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 328
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.3423 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz