Ne lásd és ne érezd,
Csak tudd, hogy félek.
Úgy érzem, magamra hagytál,
Tőlem már régen elfordultál.
Futnék ki messzire,
El a világból, tova innen.
Szeretnék én hazamenni,
De arról, hogy hol az otthon, sejtelmem sincs.
Fogd meg a kezem,
Gyere velem!
Csak legyél mellettem,
Mikor nagyon kellesz nekem…
Szerettél valaha? Nem számít!
Tedd meg most, és többé nem ámít,
A sok hamis kép…
Csak hadd legyek tiéd.
Gyógyír, orvosság, édes nedű,
Mely elviszi rossz kedvünk,
Ez voltál Te nekem akkor,
Messzire vitted bánatom.
Ő csak bántott, elvette, ami kell,
Kedvességet sem színlelt!
Te legalább játszottál is,
Remek színész vagy, tiéd hát az Oscar is.
Akarom még a játékot…
Kérlek, játssz velem!
Vidd messzire, mi fáj nekem.
Légy megint a kedvesem.
Bence, kérlek, mi széttépte lelkem,
Nem a te tetted,
Bár te is megéred a pénzed,
Hisz sokszor voltál kegyetlen.
Nem számít ez,
Nem számít ma semmi sem.
Túl sok a fájdalom és gyötrelem,
Mit Attila jelentett nekem.
Neked most megbocsátok,
Ha akarod,
Bár tudom, Te sem vagy más,
Engem már Te sem akarnál.
S ha mégis, most van itt az ideje…
Mielőtt kiveszik belőlem minden,
Mit valaha szerettél bennem,
S akarnál tőlem.
Légy megint csábítóan ámító,
Légy megint a férfi az álmaimból.
Csak tedd meg újra,
De most ne érjen véget soha…