Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az értelmetlen halottaknak

, 710 olvasás, Scardanelli , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Ne bánd, hogy
lepergett esőkabátodról
az élet cseppje,
van, kihez hozzátapad
milliónyi, savas eső ontotta
hamis gyémánt, s van ki teveként
a Szavannán sótlan-tengert raktároz,
de senkinek sem ad.

Lepuffantanak, szétkaszabolnak.

Mindez pár másodperc,
mely áll majd rohan,
a Lélegzet be majd ki,
s lánctalpakon küzd a roham:

Ennyi volt valaki.

Ennyi… a megismételhetetlen,
de a halál agyafúrt, telhetetlen,
megfertőz és átkoz, és lényegében
mindannyiunk gyilkosa.

Nincs semmije.

A lelke, mint világegyetem,
folyamatosan tágul
s kong benne az üresség,
az apró hörgők a bolygók,
melyek az ő tapsára táncolnak.

Mivel különb az ember?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Scardanelli
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 212
Regisztrált: 0
Kereső robot: 35
Összes: 247

Page generated in 0.1983 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz