Vagyok magam. Magam vagyok
szerény ajándék, egy olcsó játék,
hát bonts ki csendbe; csupán egy
pillanatot várj még, amíg az árcímkét
letépem, ne lásd mennyi a pénzben
mért érték mit árva lelkem tán ér még.
Vagyok magam. Magam vagyok
a viasz test, a lelenc gyertyafény
mely reményt vetít az ódon falakra
és árnyékában emlékek pihennek,
nyugalmat nyújt a tompa lelkeknek.
Vagyok magam. Magam vagyok
a jelentéktelennek tűnő mosoly,
mit titokban magadban hordozol,
s tűnt társtalan órák kopogása közt
csendes tűnődve majd fellapozol.
Vagyok magam. Magam vagyok
szerény ajándék, egy olcsó játék
hát bonts ki nesztelen, csupán egy
pillanatot várj még, amíg lelkem
levetkezem, hadd legyek előtted
magam. Maradéktalan meztelen.