Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Gondolatok

, 577 olvasás, Akugawa , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Szeretnék egyszer ott lenni magam is, amikor az Úristen az egyes emberek földi útját kijelöli.
Talán megérteném akkor, hogy miért ez a sorsa az egyiknek, s a másiknak miért amaz. Akkor megérteném talán, mi is a szándéka velünk.
Miért él egyikünk akár száz esztendeig, s miért hal korán másikunk, mi a célja a teremtőnek azzal, hogy egyik ember dúsgazdag, a másik szegény.
Tevje óta tudjuk, hogy a szegénység nem szégyen, bár nem is valami nagy dicsőség. És akkor még nem említettem azokat, akik Isten akaratából szegény sorba születnek, és később meggazdagodnak. Nem beszéltem azokról sem, akik vagyonosak voltak egyszer, de azután vagyonukat elveszítve, koldusként tengetik életük napjait. Miért vannak betegek és egészségesek, miért hal meg az egyik és gyógyul meg a másik?
No és a háborúk! Vajon mikor dől el, ki lesz győztes vagy vesztes, ki éli túl, ki nem? Van, aki katonaként, de akad szép számmal, aki más minőségben válik áldozattá. Ott vannak azután a katasztrófák, betegségek, és az sem mindegy hová, melyik világrészre születsz. Mi végre mindez? Jó lenne ismerni, érteni a Mindenható esze járását.
Vannak keresztények, mohamedánok, buddhisták, izraeliták. De hány ága, egyháza van csupán a kereszténységnek, a muzulmánok közt sincs egység, a buddhizmus sem egyöntetű, Mózes népéről már nem is beszélve. És a számtalan más vallás? Ahány felekezet, egyház, annyi ok egymás gyűlöletére. Mi okból mindez?
Azt állítják sokan, Istennek ezekhez a dolgokhoz nincs köze, a földi világot a sátán irányítja hosszú ideje már, s változás sem lesz, csak a Jelenések könyvében megjövendölt Armageddon után.
Rég elfeledtük, hogy a maga hasonlatosságára teremtett bennünket az Úr. Jézus intelmeit a szeretetről meg sem hallottuk. Egy testvér minden ember… Ezt akár igaznak fogadhatnám el, ám van valami, ami a kezdetektől e testvériség felett áll: a nemzettudat. Bár tudjuk, hisszük, hogy mindannyian egy vérből valók vagyunk, de: "Rongy ember az ki nemzetéért, hazájáért nem tesz meg mindent, erején fölül, a legvégsőkig!" Más szavakkal, nemzetéhez, hazájához minden ember, mindenek felett ragaszkodik mindhalálig.

Olvasom Somogyváry Gyula nagyszerű könyvét. Virágzik a mandula a címe. A magyar honvédek Első Világháború béli cselekedeteinek, hősiességének állít benne emléket az író. Ezek a nagyszerű hősök tudják, hogy az olasz, majd az orosz fronton nem hazájukat védik. Mégis kitartanak halálukig, ott is és akkor is, amikor a velük egy hadseregben szolgáló más nemzetiségű harcosok megfutamodnak. Kitartanak, mert magyarok. Nem a hazaszeretet vezérli őket, hanem az a bizonyos nemzettudat. Pedig hát… egy testvér minden ember. Az Írás legalább is ezt mondja.

Megkérdeztem Balázs atyát, miért hagyják figyelmen kívül a Biblia tanításait még Isten emberei is? Például, miért kell őt atyának szólítani annak ellenére, hogy Jézus kifejezetten tiltakozik ez ellen, mondván: csak egy atya létezik, az a bizonyos mennyei atya. Azt válaszolta, hogy egyháza dogmákra épül, e dogmáknak megfelelően működik, e dogmák szerint végzi tevékenységét, megalakulása óta. A reformáció egyszer már nagy felfordulást okozott, a hívek pedig ragaszkodnak a megszokotthoz. A változások csak elbizonytalanítanák őket, s a bárányok bizalma pásztoraik iránt így is eléggé ingatag. Aztán, amikor szóba hoztam a sátánt, és megkérdeztem, ki is intézi hát itt a földön az ügyeket, azt mondta:
– Nézd, az én tudásom ehhez igen csekély. Ha azt nézem, miként folynak a világ dolgai, azt mondanám, meglehet, igazad van. Imádkozzunk tehát, könyörögve az Úrhoz: Jöjjön el a Te országod. Abból baj még soha nem lett.

Egy nagyon kedves barátommal, talán a legjobb barátommal beszélgettünk a különböző vallások közötti különbségekről, azonosságokról. Miután nálam sokkal többet tud a mohamedán világról, az iszlámról, a Koránról kérdezgettem. Kiderült, véleménye szerint elképesztően sok az azonosság a keresztény vallások és az iszlám tanításai között. Ez érthető, hiszen az alap azonos. A teremtő mindenhatóságába vetett hit, és a szeretet mindenek felett valósága. Szeretet? Hát miféle szeretetet hirdethet az a vallás, amelynek nevében naponta hajtanak végre gyilkosságokat? Ha az iszlám a szeretet vallása, akkor hogyan lehet vele összeegyeztetni például a terrorizmust? Vagy a síiták és szunniták véres ellentéteit?
– Hány éves a kereszténység? – kérdezte.
– És az iszlám?
Valóban. A kereszténységre is jellemző volt az elvakultság, a fanatizmus, az erőszakos térítés. Aztán bekövetkezett a többszörös egyházszakadás. Nos, itt tart most az iszlám is. A kereszténységhez viszonyítva nagyjából annyival később, amennyivel fiatalabb annál.
Lám, milyen egyszerű és tetszetős a magyarázat. Elvakultságukban, vakbuzgóságukban ugyanúgy túl kívánnak tenni a vallásalapítón, mint a keresztények annak idején. Cselekszik mindezt természetesen Isten nevében, akár a keresztények annak idején. És hitük, vallási meggyőződésük háttérbe szorul nemzettudatuk mellett, csakúgy, mint a keresztényeknél, mind a mai napig.

A tizenkilencedik század végén kialakult egy új világvallás, amelynek önjelölt prófétái ezt a – mindkét vallásra jellemző – nacionalizmust megpróbálták egy másfajta fogalommal helyettesíteni, mondhatnám, kiváltani. Azt prédikálták minden lehetséges és lehetetlen fórumon: egy testvér minden ember, nem lehetünk egymás ellenségei! Egyetlen ellenség létezik csupán, amely kizsákmányolja és elnyomja a többséget. És megismertettek bennünket az internacionalizmus, mi több, a proletár internacionalizmus fogalmával. Hatalmas erőfeszítéseket tettek, hogy átformálják az emberi tudatot, és létrehoztak egy újabb fogalmat: proletár öntudat. Hatalmuk, tevékenységük, akár azé a bizonyos egyházé, dogmákra épült. Ők is tévedhetetlennek hitték magukat, tiltották a tudást, a megismerést, és sok mást is. Hatékonyak voltak, ismerjük el. Ha nem hiszel nekem, nézd meg hány hívő visz koszorút, vörös szegfű és rózsacsokrot hazai vezetőjük, a mosolygó gyilkos síremlékéhez, különböző évfordulókon. Az idősebb hívők közül hányan nevezik így a mai napig: apánk.
Én csak úgy emlegetem, a mosolygó gyilkos.
Ha most arra gondolsz, azért amit ezerkilencszázötvenhatban, és az azt követő években tett, hát tévedsz. Én ötvenhatban négy éves voltam, és egy négy éves gyermek emlékei – ha vannak is –, nem elegendőek a gyűlölethez. A mi családunkban pedig ötvenhatról kevés szó esett. Apámnak nagy tekintélye volt odahaza, ha ő azt mondta: erről nem beszélünk, akkor arról nem beszéltünk.

Ötvenhét tavaszán, egy csöndes estén néhány szimpatikus, ballonkabátos ember jött látogatóba hozzánk, és magukkal vitték apámat. Négy hosszú napot töltött, a ma Terror Házaként ismert épületben, az Andrássy út 60. szám alatt. És ha egy véletlen folytán nem találkozik az egyik folyosón egy tisztességes és becsületes rendőrtiszttel, aki mellette tanúskodott, könnyen megeshetett volna, hogy eltűnik az életemből, örökre. Így mentesült a névtelen feljelentésben megfogalmazott vád alól, haza engedték.
Hát ezért nem beszéltünk sokat ötvenhatról. Továbbá azért, mert bár ártatlannak találtatott, a négyévente esedékes választások előestéjén a szimpatikus ballonkabátos urak mindig visszatértek egy rövid beszélgetés erejéig.

Az említett történelmi személyiséget én azért nevezem mosolygó gyilkosnak, mert a proletár internacionalizmus jegyében semmit, az égvilágon semmit nem tett a környező országok magyargyűlölő politikája ellen. Hogy ez hová vezetett, különösen Romániában, ma már köztudott.

Lám, milyen messze sodortak a gondolatok.
És jómagam is figyelmen kívül hagytam a Biblia egy tanítását… Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Ám én sem vagyok hiba – sőt hibák – nélkül való.
Ami fontos, hogy szeretnék egyszer ott lenni magam is, amikor az Úristen az egyes emberek földi útját kijelöli.
Talán megérteném akkor, hogy miért ez a sorsa az egyiknek, s a másiknak miért amaz. Akkor megérteném talán, mi is a szándéka velünk.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Esszé
· Írta: Akugawa
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 302
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 327
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.1963 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz