Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Töredék 23 (Radnóti adaptáció)

, 565 olvasás, Damien , 3 hozzászólás

Ezek vagyunk

Oly korban éltem én e földön
mikor az ember úgy elbutult
hogy szemét szűkre zárva,
kényelmébe beletunyult.
Átkozott a látó árva
kit hajt az igazság,
ki lelkét kitárva
áll hiába jóságra várva.
De áldott az, ki beáll a sorba,
s hazug falatra száját tátja.
Lelkes, ha vágyik a vagyonra,
érdektelen, mi is az ára.

Olya korban éltem én e földön
mikor gyilkos öklünk a világba csaphatott
akár ezerszer eltörölve mindent, mi volt
Ebben a korban, mikor hálátlan száj
a segítő kézbe harapott
s ujjait letépve a sötétben elloholt.
Milyen sűrű volt a lég
szennyünk szálló bűzétől!
És persze a szürkeség
mely eszi a büszke kilométereket
és elménk fontos zugait,
hova beköp olcsó közhelyeket.
Műanyag kéz pengeti húrjaink.
Itt léteztem e terjedő mocsokban
több milliárd ellenséggel.
Fajunk feje önnön kötött hurokban,
alattunk billegő kisszékkel.

Megjegyzés: 2008.10.10

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Damien
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 199
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 223
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pacsirta


Page generated in 0.1501 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz