Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ne szólj…

, 464 olvasás, margo , 6 hozzászólás

Szerelem

Ne szólj…
csak hunyd le most szemed!
Engedd hogy érezhesselek!
Kezem suhan most testeden,
mint szellő kis liget felett.

Ne szólj!
Ajkam ád csókokat.
Csókolj lágyan, s hogy nem szabad!
Szobánk átjárja holdvilág,
két ember, két szív, két világ!

Mégis most itt a pillanat,
hogy egy legyen, s egy marad,
ahogy testünk most összeforr,
az éj lágy muzsikát dalol…

és szárnyal, felhők közt lebeg,
két szív most végre egy lehet!

Megjegyzés: 2009.12.12.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: margo
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 325
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 350
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.4114 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz