Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Egri fikció prológ

, 563 olvasás, Vary , 0 hozzászólás

Ezerszín

 Programozó vagyok. Na jó, igazából Programtervező Informatikus (PTI) szakra járok az egri főiskolára. Ebből az információból már alapjáraton elég sok mindent le lehet szűrni. Programozó, informatikus, kockafej, antiszociális, magának való stb. Igazából, ha tükörbe nézek, mindig abban reménykedek, hogy azért nem vagyok besorolható az átlagos Programtervező informatikus sémába. Elvégre egy sportos alkatú divatosan öltözködő srác tekint vissza, aki meg van elégedve az életével, és ez az élet valóságos, nem pedig virtuális. De ami a legfontosabb, és a csoporttársaim javától megkülönböztet, az az önbizalom. Én nem tudom ki sújkolta belém, vagy mire fel, mert túl sok pozitív visszajelzést nem kaptam eddig az élettől, se nők se foci se semmi terén, de lényeg a lényeg, hogy bennem volt, s ez hidd el sokat segített nekem. Igaz, hogy szívtam is vele rendesen, de főként javamra vált.
 Harmadéves végzős hallgató vagyok, és a történet, amit elmesélek tavaly történt meg. Ahhoz azonban, hogy megértsd, mit akarok, nem árt tisztában lenned némi alaptudással.
 Először is Eger! Eger… Eger… Eger! Képzelj el egy várost… nem nem, képzeld el a mennyországot, és ott egy várost. Kalandvágyó diák vagy, férfiasságod s erőd teljében, nem riaszt vissza semmi, és nincs olyan, amire nemet mondanál! Vágyod a kihívást, vágyod a bulikat, vágyod a bort, egyszóval vágyod Egert. És oda kerülsz! Egy városba, aminek közel egyharmadát diákok teszik ki, és te csak egy vagy közülük! Egyszerűen az egyetlen, ami gátat szabhat a lehetőségeidnek, az a fantáziád, semmi más, mert tapasztalatból mondom, hogy találjál te ki akármekkora hülyeséget is, azt itt véghez fogod vinni. Egyszerűen találsz hozzá jelentkezőt, találsz hozzá helyet, találsz hozzá mindent.
 Tehát ez Eger. Illetve nem csak ez, majd látni fogod pontosan, miről is beszélek.
 A második nagyon fontos tudnivaló, az nem más, mint a szépasszonyvölgy. Az egri bortermelők többtucatnyi pincéje vár ott, felsorakozva, a főiskolától húsz perces sétára, arra várva, hogy vegyél, vegyél, vegyél, igyál, igyál, igyál, és még igyál, igyál, igyál! Sok rossz hely van a világon; a pub ahol szakítottál a nőddel, a zsákutca ahol megvertek a tesi szakosok, vagy épp a Dobó téri bankautomata, ami háromszor nyelte be a bankkártyádat, miután kilencszer elszúrtad a pin kódot. És ebből háromszor józan voltál. Valóban ezek megtörténtek velem, de a Szépasszonyvölgyben épp ez a jó; ott egyszerűen nem érhet semmilyen rossz emlék. Ott nincs rossz vagy jó, ott az idő fogalma éppúgy megszűnik, mint az; ellenségé, a fájdalomé, vagy akár a hűségé. Na, ez utóbbival volt gondom bőven. Egyszóval a völgy gyógyszer, gyógyszer mindenre a világon.
 Alig várom, hogy végre elmesélhessem milyen is ez az egész.
 A harmadik és legfontosabb tudnivaló, az anyagiak. Körülbelül a húsz százalék engedheti meg magának a luxuséletet, ami itt annyit tesz, hogy heti háromszor berúg. (Mert ugye Hétfőtől Csütörtökig van iskola). Mindig is irigyeltem őket. Ezek a szemetek kapják meg a legjobb nőket, a legnagyobb hírnevet, és az ezzel járó presztízst és kapcsolatokat, mindezt úgy, hogy kisujjukat se mozdítják érte, csak a szájukat kell néha kinyitniuk, hogy "apu, elfogyott a pénz".
És kapnak!
 Gondolom az elfogultságomból érződik, hogy én nem ehhez a kaszthoz tartozom. Én vagyok annak a hetven százaléknak a része, aki épp csak minimális támogatást kap otthonról, ami egyenesen arányos az egri életszínvonalammal. Ennek elengedhetetlen része a reggelire elfogyasztott löncshús konzerv, ami úgy velejében mérgezi meg a hétköznapjaimat, a fagyasztott ebéd, amit otthonról hozok minden héten, és mivel a mamám főztje, ezért hajszálpontosan megegyezik a középiskolai menzával, és a vacsora, ami többnyire semmi. Ez volt a néhány soros története annak, miért vagyok százkilencvenöt centi, és hetven kiló.
 És ha jól számoltál, akkor tudod, hogy van ott még egy maradék tíz százalék. Sose tudtam eldönteni, hogy irigyeljem-e őket vagy sajnáljam. Ők azok, akiket az iskola finanszírozott, vagy hát közvetett úton az állam, méghozzá a hátrányos helyzetük miatt. Ilyen volt az árvasági, a rokkantságért járó jutalékok, komoly betegtámogatások meg miegymás. Kemény dolog kemény… sem a lelkiviláguk nem százas, sem a lehetőségeik, de annyi suskát kapnak, hogy sose fogy el! A saját szememmel látom, ahogy állandóan részegek, márkás cuccokban járnak, s reggeltől estig csak füveznek.
 Ők a harmadik kaszt, majd belőlük is bemutatok néhányat!
 És ez az egész, ez a száz százalék az, amiről most mesélni fogok neked. Legyen pénzes, vagy csóró, Magyar vagy Cigány, Informatikus, vagy Testnevelés szakos, Kollégista vagy albérletes, tökmindegy! Lényeg, hogy része az egésznek, és egyikük nélkül sem lenne olyan amilyen.
Azt hiszem az elmúlt néhány percben eleget tudtál meg ahhoz, hogy végre elkezdjem a történetet. Amit nem említettem meg, azt úgyis pótolni fogom, de most már lassan tényleg belevághatnánk. Készülj fel az egri főiskolán töltött második évem történetére, tele izgalommal nevetéssel, szakítással, szexszel, ivással, és még több ivással. Jó szórakozást!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Regény
· Írta: Vary
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 314
Regisztrált: 2
Kereső robot: 28
Összes: 344
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.9582 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz