Ahogy a gomolygó füst ezer képet fest,
Úgy özönlik befelé minden apró részlet:
Gondok, bánat, öröm, düh… egy pohár nedű…
Édes és vörös… akár a vér végigfut
a testen; pezsdít, boldogít és éltet
Minden újabb kortya vad zuhanás,
varázs, szürkülő köd, egy büszke mosoly
És végezetül csak a hányinger gyötör,
Félholtan fekszel ágyadon és kezdődik előröl.