Előjött a sötétből a gyertya fénye,
vékony füstcsíkja szellem alakként tekergőzve,
játszik a nyár esti szellővel.
Most nem fáj semmi,
most szép így minden…
Arcon csapott magány fájdalmát már nem érzem.
Becsukom szemem,
és látom arcod,
szemedben a gyertya fényeként megcsillanó vágyat.
…
Most ölemben ülsz, én átölellek,
Csókommal gyógyítom sebeidet…