Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Esti percek

, 588 olvasás, PoGa , 36 hozzászólás

Szerelem

Előjött a sötétből a gyertya fénye,
vékony füstcsíkja szellem alakként tekergőzve,
játszik a nyár esti szellővel.
Most nem fáj semmi,
most szép így minden…
Arcon csapott magány fájdalmát már nem érzem.
Becsukom szemem,
és látom arcod,
szemedben a gyertya fényeként megcsillanó vágyat.

Most ölemben ülsz, én átölellek,
Csókommal gyógyítom sebeidet…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: PoGa
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 340
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 374
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2202 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz