Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Felhők mögött

, 335 olvasás, matasicsi , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Felhők mögött feketül a Hold,
márvány-gyásza átdereng a földre,
szívünk vulkánjait kioltja
a sápad-hideg félelem, - rettegve
nyomjuk le a holnap kilincsét.

Felhők mögött születik a könny,
lelkünkre hull gyilkos csobogással,
békanyál-boldogságunk kicsúszik kezünkből,
- mert az öldöklő gyűlölet az úr
földön és égen, - mint a mesében.

Felhők mögött suhognak az árnyak,
megtévedt emberségünk fel-fellázad,
míg sötét barlangjában a Bűn
vértjét magára ölti, és elindul
feléd-felém, hogy ránk ijesszen…

Felhők mögött haldoklik a Nap,
- nyirkos kezünk egymásba tapad, -
erőtlen szorítjuk, mi' nem veszhet kárba,
… és nem látjuk, mert nem láthatjuk:
hol van a jövőnk köd-fátyol-határa…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: matasicsi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 216
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 238
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.4807 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz